Egy nehz nap jszakja - Hamburgban
Aligha jrunk messze a valsgtl, ha lelki szemeink el kpzeljk az egsz jszakai zsibbaszt, nonstob zenls utn a lpcsn felfel, nyomorsgos szllsuk relatv nyugalma fel baktat-tntorg Beatles-fikat – ekkor mr Beatles a nevk! – s belehallgatunk szaggatott beszlgetskbe. me!
Paul: A szentsges desanyjukat, alig rzem a testemet, mintha egsz jjel egy vzil lt volna a hasamon!
John: Azt a rohadt kulcsot sem tallom sehol.
George: Hagyd csak, itt van az enym. Ha ugyan kpes vagyok mg a zrba dugni. (kinyitja az ajtt s a vert sereg bevonul.)
Stu: Jaj, lefekdni, lefekdni s aludni!
John: Ne trd magad, haver. Ilyen fradtan az registen se tudna elaludni. Inni kellene valamit.
Paul: Inni? Mg inni? s holnap mi lesz? Meddig lehet ezt gy csinlni?!
George: Igen, meddig? Pedig ezt akartuk, fickk, ez volt az lmunk. Nos, itt van!
Pete: Nzztek, srcok, n is alig llok a lbamon, azt mondom mgis, valamit valamirt! Dohny lesz rendesen, ezt el kell ismerni. Igaz, kionthatjuk a belnket is rte.
Paul: Azt bven kionthatjuk. Mindegy, vgig kell csinlni! Ne feledjtek: mr Hamburgban vagyunk, ez mr mgiscsak valami! s lehet, hogy egyszer mi lesznk a sztrok! St, biztos vagyok ebben!
Stu: Fradt vagy, reg, nagyon fradt. De azrt csak mondd a hlyesgeidet, olyan j hallgatni s belemeredni a semmibe.
John: Tlem lkhetitek a rizst, n mgis iszom egyet! (Tlt magnak s iszik.) St, mg egyet! (Meghzza az veget.) Eh…! (Megtntorodik s elejti az veget. Az egyik heverhz tmolyog, s ledl ruhstl, majd hortyogni kezd.)
Paul: Dugjuk el magunkat, krapekok, mr virrad. (Valamennyien vetkzni kezdenek s gyba bjnak.)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
