Az egyttes megismeri Paul McCartneyt
1957. jlius 6-n a St. Peter templom avatsi mulatsgra kaptak meghvst, nhny nappal az vvgi bizonytvnyoszts eltt. Ez alkalommal kt zben is „msort adtak”. A kt fellps kztti sznetben figyelemre mlt dolog trtnt. gy utlag, nyugodtan felkilthatunk: me, isten ujja!
Kerkpron egy nyurga, csinos fiatalember rkezett. Majd nem sokkal ksbb, a sznetben, elkrte az egyik fi gitrjt s maga is jtszani kezdett. Nhny pillanat elg volt ahhoz, hogy a kznsg nmasgba dermedve hallgassa az egyttes jtknl sokkal rettebb gitrozst. A fik is elkpedve ismertk fel, hogy ez a legny – hozzjuk kpest – ksz virtuz. Ujjai boszorknyos frgesggel szguldoztak a hrokon, amikor szrevette, hogy egy rszeg regember hajol hozz, s tmny srtl bzl lehellete az arcba csap. Amikor a virtuz a rszeg szembe nzett, csak akkor jtt r, hogy egy nlnl alig egy-kt vvel idsebb fick az illet. – Ez rszeg – gondolta s tovbb akart jtszani. Ekkor valaki megfogta a karjt. Ivan Vaughan volt az, a boszorknyos gitros bartja. Ivan a rszeg fickra mutatott s megszlalt:
Ivan: Ez itt John.
Paul: Hi.
A virtuz mindssze ennyit szlt, aztn ragyog futammal befejezte a flbeszaktott eladst. A rszeg Lennon rgus szemekkel figyelte a kitn jtkot, nagy hatst tettek r a villmgyors futamok. Udvariasan maga el morogta: Fele olyan j lehet, mint n. Az jonnan jtt virtuz azonban elzkenyen bemutatkozott:
Paul: Paul McCartney vagyok. Ha akarod, lerhatom neked a „Twenty flight rock” szvegt. Tudom kvlrl, a rdibl tanultam meg. He?
John: Ht… Nem bnom… ha tudsz rni egyltaln.
Paul: s mit szlnl hozz, ha a „Be-bop-a-lula” szvegt is lernm? Legalbb megtanulhatnd.
John: Ht… Ha ennyire erszekos vagy. Aztn… hol tanultl meg pengetni? Elg elviselheten megy…
Paul: Sokat figyeltem, amikor a rdiban jtszanak.
John: Hallod az akkordokat is?
Paul: Igen, s pontosan leutnzom. s nekelek is. Ti is derekasan dolgoztok. De mg sokat tanulhattok regem.
John: Taln tled?! Ne hagyj mr rhgni! Mghogy tled…
Paul: Nem mondtam. n is tanulhatok mg sokat… Tletek is.
John: Hmmm. Azrt.
A zenekar tbbi tagjai, kztk Ivan, feszlt figyelemmel hallgattk vgig a mlyensznt szakmai eszmecsert. Vgl megnyugodtak: nem lesz buny belle.
Egy httel ksbb, amikor Paul ppen hazafel kerkprozott, egyenesen belerohant Pete Shottonba.
Pete: H! Azt mondjk a krapekok, hogy szvesen bevesznek a bandba, ha te is akarod.
Paul: : Nem baj, hogy balkezes vagyok?
Paul megnmult, de bell a szve ktszeresen vert. Ms hirtelen nem jutott az eszbe. Pete ekkor azonban mr messze jrt, megkapta mr a vlaszt Paul tekintetbl…
|