Az egy�ttes megismeri Paul McCartneyt

1957. j�lius 6-�n a St. Peter templom avat�si mulats�g�ra kaptak megh�v�st, n�h�ny nappal az �vv�gi bizony�tv�nyoszt�s el�tt. Ez alkalommal k�t �zben is „m�sort adtak”. A k�t fell�p�s k�z�tti sz�netben figyelemre m�lt� dolog t�rt�nt. �gy ut�lag, nyugodtan felki�lthatunk: �me, isten ujja!

Ker�kp�ron egy nyurga, csinos fiatalember �rkezett. Majd nem sokkal k�s�bb, a sz�netben, elk�rte az egyik fi� git�rj�t �s maga is j�tszani kezdett. N�h�ny pillanat el�g volt ahhoz, hogy a k�z�ns�g n�mas�gba dermedve hallgassa az egy�ttes j�t�k�n�l sokkal �rettebb git�roz�st. A fi�k is elk�pedve ismert�k fel, hogy ez a leg�ny – hozz�juk k�pest – k�sz virtu�z. Ujjai boszork�nyos f�rges�ggel sz�guldoztak a h�rokon, amikor �szrevette, hogy egy r�szeg �regember hajol hozz�, s t�m�ny s�rt�l b�zl� lehellete az arc�ba csap. Amikor a virtu�z a r�szeg szem�be n�zett, csak akkor j�tt r�, hogy egy n�l�n�l alig egy-k�t �vvel id�sebb fick� az illet�. – Ez r�szeg – gondolta �s tov�bb akart j�tszani. Ekkor valaki megfogta a karj�t. Ivan Vaughan volt az, a boszork�nyos git�ros bar�tja. Ivan a r�szeg fick�ra mutatott �s megsz�lalt:

Ivan:

Ez itt John.

Paul:

Hi.

A virtu�z mind�ssze ennyit sz�lt, azt�n ragyog� futammal befejezte a f�lbeszak�tott el�ad�s�t. A r�szeg Lennon �rgus szemekkel figyelte a kit�n� j�t�kot, nagy hat�st tettek r� a vill�mgyors futamok. Udvariasan maga el� morogta: Fele olyan j� lehet, mint �n. Az �jonnan j�tt virtu�z azonban el�z�kenyen bemutatkozott:

Paul:

Paul McCartney vagyok. Ha akarod, le�rhatom neked a „Twenty flight rock” sz�veg�t. Tudom k�v�lr�l, a r�di�b�l tanultam meg. He?

John:

H�t… Nem b�nom… ha tudsz �rni egy�ltal�n.

Paul:

�s mit sz�ln�l hozz�, ha a „Be-bop-a-lula” sz�veg�t is le�rn�m? Legal�bb megtanulhatn�d.

John:

H�t… Ha ennyire er�szekos vagy. Azt�n… hol tanult�l meg pengetni? El�g elviselhet�en megy…

Paul:

Sokat figyeltem, amikor a r�di�ban j�tszanak.

John:

Hallod az akkordokat is?

Paul:

Igen, �s pontosan leut�nzom. �s �nekelek is. Ti is derekasan dolgoztok. De m�g sokat tanulhattok �regem.

John:

Tal�n t�led?! Ne hagyj m�r r�h�gni! M�ghogy t�led…

Paul:

Nem mondtam. �n is tanulhatok m�g sokat… T�letek is.

John:

Hmmm. Az�rt.

A zenekar t�bbi tagjai, k�zt�k Ivan, fesz�lt figyelemmel hallgatt�k v�gig a m�lyensz�nt� szakmai eszmecser�t. V�g�l megnyugodtak: nem lesz buny� bel�le.

Egy h�ttel k�s�bb, amikor Paul �ppen hazafel� ker�kp�rozott, egyenesen belerohant Pete Shottonba.

Pete:

H�! Azt mondj�k a krapekok, hogy sz�vesen bevesznek a band�ba, ha te is akarod.

Paul: :

Nem baj, hogy balkezes vagyok?

Paul megn�mult, de bel�l a sz�ve k�tszeresen vert. M�s hirtelen nem jutott az esz�be. Pete ekkor azonban m�r messze j�rt, megkapta � m�r a v�laszt Paul tekintet�b�l…