Long John and the Silver Beatles

Dobos még mindig nem volt, de hamarosan került egy újabb gitáros! John ekkor már az Art College büszke hallgatója volt s e főiskolán ismerkedett meg Stuart Sutcliffe-fel. Stu és John hamar megbarátkoztak, s amikor a tehetséges ifjú festő egyik képét váratlanul megvették, az érte kapott 65 fontot befektette egy gyönyörű basszusgitárba, ily módon a Moondogs együttes tagjává vált. Sajnos a gyönyörű basszusgitár csak akkor szólt gyönyörűen, ha megfelelőképpen nyúltak hozzá… Stu pedig, igencsak gyenge fokon művelte a gitározást. Négyen voltak tehát immár, de még mindig dobos nélkül, így pedig a szakmában semmire sem juthattak. Pedig ekkor már nagyon-nagyon kellett… Az történt ugyanis, hogy ismeretséget kötöttek a Jacaranda mulató tulajdonosával, Allan Williamsszel. Williams rávette Parnest, hogy vegyen részt mulatójában a liverpooli együttesek egy kisebbfajta seregszemléjén. Parnes rá is állt, és a meghallgatásra kijelölt együttesek közé sikerült bejutnia a Johnny and the Moondogsnak is. A Moondogs ekkor már menedzserét tisztelhette Allan Williamsben. Parnes felfedezte, hogy Stu alig konyít a basszusgitárhoz, kijelentette hát, hogy az együttes kell neki, de Stu Sutcliffe nélkül. John ehhez nem járult hozzá, össze is vesztek azon nyomban Paullal, a remélt szerződtetés pedig elmaradt… De John győzött mégis: megtartotta Stu barátját, mégis szerződéshez jutottak. Parnes egy hét múlva mégiscsak megkereste őket és (Stuval együtt) szerződést adott az együttesnek, amely ekkor már ismét új néven szerepelt: Long John and the Silver Beatles. Itt álljunk meg egy pillanatra, messzire mutató elem merült fel, megjelent a Beatles elnevezés!