Egy neh�z nap �jszak�ja - Hamburgban

Aligha j�runk messze a val�s�gt�l, ha lelki szemeink el� k�pzelj�k az eg�sz �jszakai zsibbaszt�, nonstob zen�l�s ut�n a l�pcs�n felfel�, nyomor�s�gos sz�ll�suk relat�v nyugalma fel� baktat�-t�ntorg� Beatles-fi�kat – ekkor m�r Beatles a nev�k! – �s belehallgatunk szaggatott besz�lget�s�kbe. �me!

Paul:

A szents�ges �desanyjukat, alig �rzem a testemet, mintha eg�sz �jjel egy v�zil� �lt volna a hasamon!

John:

Azt a rohadt kulcsot sem tal�lom sehol.

George:

Hagyd csak, itt van az eny�m. Ha ugyan k�pes vagyok m�g a z�rba dugni. (kinyitja az ajt�t �s a vert sereg bevonul.)

Stu:

Jaj, lefek�dni, lefek�dni �s aludni!

John:

Ne t�rd magad, haver. Ilyen f�radtan az �registen se tudna elaludni. Inni kellene valamit.

Paul:

Inni? M�g inni? �s holnap mi lesz? Meddig lehet ezt �gy csin�lni?!

George:

Igen, meddig? Pedig ezt akartuk, fick�k, ez volt az �lmunk. Nos, itt van!

Pete:

N�zz�tek, sr�cok, �n is alig �llok a l�bamon, azt mondom m�gis, valamit valami�rt! Doh�ny lesz rendesen, ezt el kell ismerni. Igaz, kionthatjuk a bel�nket is �rte.

Paul:

Azt b�ven kionthatjuk. Mindegy, v�gig kell csin�lni! Ne feledj�tek: m�r Hamburgban vagyunk, ez m�r m�giscsak valami! �s lehet, hogy egyszer mi lesz�nk a szt�rok! S�t, biztos vagyok ebben!

Stu:

F�radt vagy, �reg, nagyon f�radt. De az�rt csak mondd a h�lyes�geidet, olyan j� hallgatni �s belemeredni a semmibe.

John:

T�lem l�khetitek a rizs�t, �n m�gis iszom egyet! (T�lt mag�nak �s iszik.) S�t, m�g egyet! (Megh�zza az �veget.) Eh…! (Megt�ntorodik �s elejti az �veget. Az egyik hever�h�z t�molyog, �s led�l ruh�st�l, majd hortyogni kezd.)

Paul:

Dugjuk el magunkat, krapekok, m�r virrad. (Valamennyien vetk�zni kezdenek �s �gyba b�jnak.)